Ma Jema osztályában tettem látogatást. Ő az utolsó első osztályosunk, így az utolsó elsős nyílt napom.
Vannak kicsinek tűnő mérföldkövek, amelyek szinte láthatatlanok az út mentén, de fontos állomásokat jeleznek. Van, amikor csak elsuhanok mellettük, és nem is, vagy csak alig veszem észre őket. És van, amikor meglepően érzékenyen konstatálom őket. Ez most egy kicsit az utóbbi. Jemával kapcsolatban több akad az utóbbiból.
A mai bemutató óra is egy külön kis kincsesláda volt számomra. Míg itthon tanultunk a nagyokkal, mindig az izgalmas, interaktív módszereket és eszközöket kerestem, használtam, nem ismeretlen dolog előttem az, amit láttam, mégis annyi újdonságot hazahoztam volna magammal, ha még mindig itthon tanulnánk…
Petihez hasonlóan Jema is jó kezekben van Zsuzsa néninél és Gábor bácsinál. ❤️
