Holnap kezdődik az iskola.
Van pár dolog, amit idén szeretnék másképp csinálni.
Szeretném elengedni a tökéletesség hajszolását.
Szeretnék nyugodt reggeleket.
Szeretném kihasználni az autóban a gyerekekkel töltött időt.
Szeretnék jobban segíteni a gyerekeimnek eligazodni a sikerek és kudarcok világában.
Szeretném, ha minden nap tudnák, hogy kizárólag önmagukat kell felülmúlniuk.
Szeretném őket minden nap emlékeztetni arra, hogy a világ szebb és jobb attól, hogy ők is benne vannak.
Ehhez lehet, hogy időnként nekem is felül kell emelkednem magamon. Főleg ami a tökéletesség hajszolását és a nyugodt reggelekhez szükséges előkészületeket illeti. 
Én is szeretnék együtt fejlődni a gyerekeimmel.
Remélhetőleg erről fog szólni az idei tanév.
Mert az elmúlt tizenhét év alatt rájöttem arra, hogy úgysem lesz minden tökéletes az első napon. És ez nem baj. Jól van ez így.
Az sem baj, ha akár hetekig eltart, mire újra kialakul a rutin.
És az sem baj, ha nekünk, szülőknek is kell egy kis idő, mire újra belerázódunk.
Idén is lesz olyan, hogy nem indulunk el a tervezett időben. Lehet, hogy néha még késni is fogunk. Vagy épp otthon marad az úszófelszerelés vagy a tolltartó.
Ezek valószínűleg nem fognak változni.
De remélem, az változni fog, ahogyan kezelem és feldolgozom ezeket a helyzeteket.
Talán ez az egyik legfontosabb dolog, amit szülőként még mindig tanulok.
Nem azt, hogyan legyen minden tökéletes.
Hanem azt, hogyan tudok jelen lenni akkor is, amikor éppen nem az.
Te mit szeretnél idén másképp csinálni?
