Negyedik érettségizőnk.
Bár hátra van még egy év, már idén elballagtak. Tavaly már leérettségizett angolból, az idén magyar, matek és töri. Jövőre pedig a szakmai tárgyak.
Mindig is tudtuk és megtapasztaltuk, hogy a jó pedagógusok között akadnak – hogy is mondjam… szeretnék finom és nőies maradni, de a tény az tény: kicsinyes, hatalmaskodó, sőt egyenesen gonosz emberek is ezen a pályán. (Azt, aki egyszerűen csak alkalmatlan, vagy kiégett, nem sorolom ide, de olyan is van, olyanhoz is volt már szerencsénk.) Ami ennek a gyermekemnek kijutott ebből a kategóriából az elmúlt 12 évben, azt csak a magas népsűrűséghez tudnám hasonlítani.
De akkor sem tudták elkaszálni. Még múlt héten kezdtem írni ezt a bejegyzést. Azóta megírta az írásbeli vizsgákat. Így már tudjuk, hogy bár ballagás előtti nap sem tudtuk még, hogy egyáltalán mehet-e vizsgázni, a kérdéses tárgyból előzetes számításaink alapján meglesz a négyes. Amiből félévkor meghúzták… Van igazság a Földön. Olykor. Hál’istennek most volt.
Büszke vagyok rá. És megkönnyebbült. Már csak egy évet kell kibírnunk.
